Kecskeméten a korábbi városháza egy klasszicista stílusú, a 18. század közepe felé már rozoga épület, a város szégyene volt. Régi igényt akart kielégíteni a városi tanács, amikor 1890-ben tervpályázatot hirdetett egy új épület megalkotására. Az öt beérkezett pályamű közül a bíráló bizottság az első díjat Lechner Ödön és Pártos Gyula terveinek ítélte oda, akik „Sem magasság, sem mélység nem rettent” jeligével pályáztak.

Az épületet 1893 és 1897 között építették fel, szecessziós stílusban. 1911-ben, a nagy földrengés után, Lechner ellenőrzése mellett állították helyre. 1897 és 1996 között az épületben működött a városi könyvtár is.

Lechner öntudatosan kifejtett programja szerint a cél a magyar stílus megteremtése volt. „Magyar formanyelv nem volt, hanem lesz. Mert kell lennie. Ez a meggyőződés vezet életpályámon, amelynek egyetlen célja, utat vágni a magyar formanyelv megalakítása felé” – írta a Művészet című folyóiratban, 1906-ban. Így bár az alapszerkezet még a reneszánsz korai stíluskorszakának formavilágára épül, a homlokzat díszítése viszont hangsúlyos, hazai földben gyökerező, a magyar népművészet motívumkincsét felhasználó falburkoló kerámia.

Az épület 4 saroklizénás (keskeny és lapos függőleges falsáv, a falfelület tagolására), főhomlokzatán középrizalittal kiemelt, nagyjábóltéglalap alaprajzú.

Középrizalitjának ormán a honalapító Árpád fejedelem szobrát helyezték el. A korabeli kecskemétiek, akik először idegenkedtek az új városházától, Árpádkának nevezték el a pánczélos vitézt. Az oromzati részbe és a második emeleti ablakok közé, a tetőpárkány alatti falmezőkre medalionokba foglalt relief arcképek kerültek: Huba, Árpád fejedelem, Zrínyi Miklós, Thököly Imre, Corvin Mátyás, Hunyadi János, Szent István, I. Ferenc József arcmásaival. Az épületen kívül és belül több helyen szerepel Magyarország és Kecskemét város címere.

A Városháza dísztermében Székely Bertalan 1895 és 1897 között alkotott freskói találhatók. Ez volt a mester utolsó világi munkája. A témaválasztásnál két fő szempont játszott szerepet: kapcsolódjon Kecskeméthez, és az ország 1000 éves fennállásának (Millennium) ünnepéhez méltó legyen.

Több javaslat után végül két freskó valósult meg: az egyik a pusztaszeri gyűlés legfontosabb eseményét, aVérszerződést ábrázolja. A hét vezér frízszerűen helyezkedik el, a kép meseszerű hangulatú. Jellemző még a rajz hangsúlyozása, a plasztikusság hiánya. A második kép I. Ferenc József koronázását ábrázolja. A kiemelt csoportban a király alakja mellett Andrássy Gyulát és Simor János hercegprímást láthatjuk. A freskó portrészerű, szinte minden szereplőt hangsúlyossá tesz.

A két, egymástól időben távol eső jelenetet összekapcsoló eseménysor terve nem valósult meg, ehelyett az ablakkal és ajtóval tagolt másik két falfelületre történelmünk nagy egyéniségeinek álló alakos ábrázolásai kerültek. Az ajtóval tagolt falon balra: Széchenyi István,Kossuth Lajos, Deák Ferenc; az ajtóval tagolt falon jobbra: Nagy Lajos, Hunyadi János, Hunyadi Mátyás; az ablakkal tagolt falon balra: II. Rákóczi Ferenc, Bethlen Gábor, Zrínyi Miklós; az ablakkal tagolt falon jobbra: Könyves Kálmán, Szent László, Szent István.

A Városházában átadása óta, így napjainkban is, a városi önkormányzat testületei és polgármesteri hivatala működik. Az önkormányzati üléseket a díszteremben tartják, de házasságkötő teremként is funkcionál.

A homlokzat közepén harangjátékot helyeztek el, amely napközben minden egész órakor többek között Kodály Zoltán Háry-szvitjét játssza el, valamint a Kecskemét is kiállítja kezdetű népdalt.

Forrás: itt